Az esemény fontosságát felismerve összefoglalót készített a Magyar Televízió, a HírTV, az ATV, a ForumNews, valamint jelen volt a Nemzeti Sport és a Helyi Téma tudósítója is.

Az alábbiakban Krasz Emil, a Nemzeti Sport Online oldalán megjelent beszámolóját olvashaja:

Fantasztikus, minden bizonnyal életre szóló élményekkel gazdagodott az, aki szeptember 22-én, szombaton ellátogatott a kőbányai Merkapt Maraton Sportközpontba, ahol közel húsz sportágban próbálhatta ki magát, ügyességét, érzékét és tehetségét az, akinek volt kedve és bátorsága. A nagyszerű ötlet a létesítmény vezetőjének, Ipacs Endrének - volt vb-bronzérmes kenusnak – a fejéből pattant ki, hogy egy hónap alatt meg is valósítsa rendhagyó, de minden bizonnyal követendő elképzeléseit.

A főszervező segítségére volt az esemény rendkívül színvonalas megvalósításában több sportági szövetség, vagy éppen szakosztály, egyesület, amelyek ugyancsak szabadidejüket áldozták arra, hogy az érdeklődök körében sportágukat, azon túl pedig magát a sportot népszerűsítsék.

Mivel a létesítmény kőbányai, a rendezvény elsősorban a kerületben élő gyerekeknek és a mozgáshoz, sportoláshoz kedvet érző felnőtteknek próbált alternatívát biztosítani: merre, hová, kihez induljanak, ha azt a sportágat, amelyik megtetszik, rendszeresen be szeretnék építeni életükbe, napirendjükbe.

A rendezvény azonban még el sem kezdődött, máris kinőtte a kerület határait, méghozzá minden szempontból. Érkeztek ugyanis a sportágak képviseletében egyesületek, szakosztályok, sportolók, edzők és szakemberek a főváros számtalan pontjáról, Angyalföldről éppen úgy, mint Pesterzsébetről vagy éppen Csepelről. A sport után érdeklődőkről már nem is beszélve! Az időjárás is kegyeibe fogadta a rendezvényen jelenlévőket, így tulajdonképpen semmi akadálya nem volt, hogy páratlan élmény részese legyen mindenki.

Mert valljuk be, a rendezvény példát mutatott arra nézve, hogy bizony mindenfajta statisztikai kimutatással ellentétben a sportra, a mozgásra igenis természetes igénye van az embereknek, a gyerekeknek pedig különösen. Hisszük vagy sem: a négy falon kívül is van élet, a televíziónak és a számítógépnek, mint szabadidős programnak a sportban nagyon komoly riválisa van, még a XXI. században is.

     Gyakorló édesapaként saját tapasztalataimat osztanám meg a kedves Olvasókkal. Egyórás reggeli edzést követően érkeztem nyolcéves kisfiammal a sporttelepre, ahol gyakorlatilag további három és fél órán keresztül nem sikerült megállnunk a sportágak kavalkádjában.

Először végignézhettünk egy profin kivitelezett tízperces, a későbbiekben többször is megismételt vívóbemutatót, a Törekvés fiatal tőrözőinek köszönhetően. A teremben soha nem lehetett üres széket látni, a bemutató után még az is felvette a sisakot és odaállt szúrni párat a falhoz, aki negyed órával azelőtt kis túlzással a sportágról sem hallott. Eljött a volt válogatott Stefanek Gertrúd is, emelve az esemény rangját.

Pár méterre a BVSC asztaliteniszezői csalogatták az érdeklődőket, akikből nem is volt hiány.

Aki nem bírta a feszültségeket, az a dartsnak berendezett teremben vezethette le. De sok időnk nincs, várt a szabad tér. Előbb ugyan még elszáguldottunk a tekézők mellett, ahol szintén nem kevés érdeklődő szándékozott gurítani.

A volt Sörgyár-pályára kifelé menet a teniszezőkbe botlottunk. Hazánk egyik legeredményesebb sportági egyesülete, az IDOM képviseltette magát két szakemberrel. Becsületükre legyen mondva, a sportág népszerűsítése mellett – ezzel most Szávay Ágnesnek köszönhetően egyébként sincs gond – arra is figyeltek, hogy a rendelkezésükre álló rövid időbe, gyerekenként mindössze körülbelül hat-hét percbe több feladatot is belesűrítve egy komplex edzést tartsanak. Támpontot adva így szülőnek, gyereknek egyaránt, mi vár rá, ha a tenisz mellett dönt.

Még mindig nem tudtunk azonban ezt követően sem kiérni a futballpályára, hiszen előbb meg kellett nézni az ökölvívókat és a wadokaisokat és ugyan ki tudna ellentmondani Pádár Ildikónak, ha kézilabdáról van szó. A volt válogatott játékos, a Ferencváros korosztályos csapatai mellett dolgozik és bár elmondta, náluk nincs gond az utánpótlással, ám ha szeretett sportágáról volt szó, nem tudott nemet mondani. Olyan fáradhatatlanul mutatta be órákon keresztül a kézilabda alapjait - labdavezetés, dobás -, mint ahogyan beállósként bent küzdött egykoron a falban, párducként a védők sűrűjében. A jelentkezők között talán a fiúk voltak nagyobb számban, mint a lányok, elgondolkodtatásra késztetve bárkit: hogyan bírja ki ez a világszerte népszerű labdajáték, hogy tízmilliós hazánk fővárosa utánpótlásilag alig tesz hozzá valamit a sportághoz, amely még ezt is elbírva versenyképes tud lenni a világ élmezőnyével is akár.

A futballpálya aztán maga volt a sportágak netovábbja. A tájékozódási futókkal szemben az evezést imitáló ergométereknél el nem fogyott a sor, miként alig távolabb az íjászoknál sem. Nem egy olyan érdeklődő volt utóbbinál, akik alighogy lelőtték a maguk adagját, máris álltak a sor végére. Erre mondják: rabul ejtette?

Ezen a napon több olyan sportág is kiköltözött a szabadba, amely az időjárás szeszélyei elől valamikor terembe menekült. Ilyen volt a cselgáncs, vagy éppen a birkózás. A helyszínre hozott szőnyegeken élvezet volt a repülés, a dobás egyaránt.

A „bezártság” már nem mondható el a öttusázókról vagy éppen az atlétákról. Utóbbiakat Zsivóczky Attila, előbbieket Sárfalvi Péter képviselte. Igaz, amíg a tízpróbázó jelenleg is aktív, válogatott élversenyzőként nézte az utánpótlást, addig a volt öttusázó már helyszínre műsort készíteni jövő riporterként csak félszemmel tehette ugyanezt.

A gyerekeket elnézve egy kézen meg lehetne számolni, hányan tudtak nemet mondani egy kis gátfutásnak vagy éppen székről rúd segítségével való leugrásnak az egyik sportág képviseletében, míg a másikat egy kis vívás és célba lövés hozta kézközelségbe.

Kipróbálhattuk magunkat a minden bizonnyal mindenki által ismert labdarúgásban és a kevesek által felismert speedmintonban, utóbbi külön misét is megér... A pálya végén röplabdás lányokkal lehetett ütni és még a labda gyakori leesése sem szegte kedvét a lelkes fiataloknak.

A sporttelep végén várt ránk a fő attrakció, a Kolonics Györggyel és Kovács Katalinnal megerősített alkalmi medence. Volt, aki bátrabban, volt, aki félősebben próbálta ki egyensúlyérzéket a kajakba ülve, de már elmondhatják magukról: a kezdeti lépéseket megtették abban a sportágban, amely az eredményességet tekintve immár hosszú évek óta a magyar sportélet zászlóshajója.

A két klasszis közvetlensége mindenkinek elnyerte a tetszését, csillogó szemű gyerekek rohantak szüleikhez: autogramot is adnak!

Időnk elszaladt, lehetőségünk, alkalmunk nem is volt mindent kipróbálni. Arról már végképp nem is szólva, hogy a kijárat felé menet gyakorlatig a sorrendet megfordítva kezdhettük volna elölről a próbákat. Majd legközelebb. A főszervező megelőlegezett ígéretét bírjuk ugyanis, aki távozásunkkor kijelentette: annyi pozitív visszajelzést kapott a jelenlévőktől, hogy akár már tavasszal újra összehozza a rendezvényt.

Beszámoló: Krasz Emil

Forrás: NSO