Sportágválasztó Magazin

Brutálfutás

Extrém kaland, gyerekkel

Kamaszkorr | 2018. május 1. | Czire Attila |  513 | |

AkadályfutásCsaládExtrémGyerekbarát

Brutálfutás

Az extrém futóversenyek egyre népszerűbbek, az okokról számtalan elmélet született, unatkozó háziasszonyokkal vagy éppen kiégett menedzserekkel a középpontban. Egy biztos, óriási élmény lehet kicsinek és nagynak, olyan családi program, amit még kamasz gyereked is értékelni fog. Kipróbáltuk.

Egyre több akadályfutást, extrém futóversenyt rendeznek, mindenféle (időnként nagyon meredek) fantázianevekkel, külföldi brandeket és hazai agyszüleményeket egyaránt felvonultatva. Egyelőre úgy tűnik, nincs megállás, amíg ennyire eszi a nép. Márpedig zabálja.

Egyértelmű volt, hogy előbb-utóbb mi is a vályúhoz járulunk, és mi lehetne tájba illőbb, mint a malacfutásnak is becézett Brutálfutás?

A malac az esemény kommunikációjában, no meg a pályán is bőségesen képviselteti magát, a dagonyázás meghatározó eleme a versenynek. A győzelemnél itt tényleg fontosabbnak tűnik a részvétel a közös varacskolásban. A pályán haladva egyre kevésbé úri közönséget végül slaggal mossák le... á, ezt nem lehet kihagyni!

Ez nagyon beteg!

Egyáltalán nem lepődtem meg, hogy mikor tavalyelőtt felvetettem az ötletet, kisebbik fiam azonnal igent mondott rá, bár akkor is már sajnos egyre kevesebbet futott, egyáltalán egyre kevesebbet mozgott. Mérges is voltam rá emiatt, és természetesen magamra is. Abban viszont legalább igazam volt, hogy extrém élményekért még a kiskamaszok is képesek otthagyni a számítógépet, és ha az az ára, hogy folyamatosan programokat szervezzünk, akkor ezt kell bevállalni.

A Brutálfutás telitalálat, ha családi csapatépítést szeretnétek.

Nem minden ajánlat éri el a megfelelő hatást, persze, de ezúttal nem volt ilyen kockázat. A Brutálfutás telitalálat, ha családi csapatépítést szeretnétek.

A jó döntés a gyerekem arcán is tükröződött, amikor odaértünk, és meglátta, hogy mi zajlik a nyáregyházi motokrossz-pályán. Lelkesen rám vigyorgott: apaaaa... ez nagyon beteg!

A mi futamunk még odébb volt, így körül tudtunk nézni előtte. A ruhatárért külön jó pont a szervezőknek, remek ötlet a karszalag, hiszen mást amúgy sem tudnánk magunkkal vinni. Nincs egyébként klasszikus rajtszám sem, filccel írják a versenyzők karjára a számot. 

Nagyon meleg volt, így potyáztunk időnként egy kis slagos fürdetést, a többiek ki is néztek maguk közül a tiszta futócuccaink miatt, de a beilleszkedés már nem váratott sokáig magára.

Némi bemelegítés (még egy téma, amiről hiába pofázok a srácnak), és már ott is álltunk a rajtnál.

Indul a bakterház

Minden akadálynak külön neve van, általában szellemesek a filmcímek társításai, van persze, ami már kicsit erőltetett, de összességében jópofa.

Szóval a rajtnál a bakterház indult, a mezőny mindenképp, mi pedig ott maradtunk a többi épülettel, meg a következő futam résztvevőivel, akik lelkesen szurkoltak, hogy sikerüljön végre bekötni a cipőnket és a többiek után eredni.
A dudaszó után lehet ugyanis felvenni a cipőket... a versenytársak rutinosabbnak bizonyultak, nem kötötték ki, csak meglazították, mittudomén. A tanulságok tehát már a rajtnál kezdődtek, de sebaj, tanulni nem szégyen. Az arcunkba tolt kamera – „benne lesztek a tévében!” – viszont kicsit erős volt, kivételesen nem bántam volna, ha beleszürkülünk a középmezőnybe.

Erre nem sok esély kínálkozott, bár az utolsókat azért hamar utolértük. Ebben a szpíkertől kapott adrenalin mellett a remek rajtzene is közrejátszott, az esemény egyébként is kiváló példája annak, hogy lehet órákon keresztül is kitűnő rockzenét tolni. Tökéletes volt, tényleg.

Túl a sövényen

Na igen, a mezőny már túl volt az első akadályon, a szalmabálákon átugrálva, néhányukat befogtuk a következő szakaszon. A következő két elem igazából nem volt akadály, a Szigorúan ellenőrzött vonatok és a Volt egyszer egy vadnyugat inkább csak megtörte a futás egyhangúságát.

Csak azért nem voltak csalódást keltőek, mert tényleg inkább csak bevezető, bemelegítő jellegük volt, és átbújva alattuk tudtuk, hogy a java csak ezután következik.

A 22-es csapdája

A következő film (könyvként biztosan) már hozta, amit vártunk. Sőt, többet is annál, a kisfiam hangos jajkiáltással érkezett a térdig érő sárlébe, és a túloldalon kikecmeregve a gödörből, bicegve futott tovább. A térdét fájlalta, nem volt jó előjel a folytatásra. Megnyugtattam, hogy ha fut, kevésbé érzi, és már neki is lendültünk a szalmabálákból összerakott hegynek. A beszédes Túl a csúcson nevet viselte, de sok idő nem volt az önsajnálatra, már Titanicként merültünk el a következő mocsárban.

Sötét alagút következett, Köd fedőnévvel, ami inkább füst volt, de túl voltunk rajta.

Majd újabb személyes üzenet vagy inkább intő jel: Nem vénnek való vidék. Azért csak felküzdöttük magunkat rajta, a domb tetejéről induló élményelem kedvéért.

Letaszítva

A leterített fóliát folyamatosan locsolták, taszítani tehát senkit nem kellett, remekül gyorsult. Legalábbis mi remekül gyorsultunk hason, utolérve egy kisgyereket, aki lábon próbált kijutni a tekepályáról. Nem sikerült neki.

A kisfiam utána az oldalát fájlalta, a következő alkalommal – a pálya vonalvezetése folytán még egyszer sor került rá –, miután velem ütközött, már mindenét.

A hideg víz mindenesetre jólesett, utána sárlében merültünk alá, Némó nyomában, majd cuppogó sárban futva közelítettük meg a Szakaszt.

Kúszás-mászás-kúszás következett. Álcaháló-domb-szögesdrót. Értelemszerű a Hegylakó meg a Drágán add az életed.

Na meg a rengeteg sár mindeközben. Az egész pályán az látszott, hogy egyre sárosabb, akit ez zavar – persze, akkor mit keresne itt –, az inkább a korai futamokban induljon.

A csapdás gödörben is mélyebb volt a víz, a szalmahegy is magasabb lett. Na jó, az már a fáradtság miatt.

Forrest Gump

Pedig a hosszabb futás csak ezután jött. Kifejezetten szép rész az erdőben (nevezzük inkább fásított területnek), megbolondítva néhány lógó gumiabronccsal meg egy Nagyon Vadon névre hallgató résszel, ami nem hagyott mély nyomokat. Gyerekemen viszont annál inkább nyomokat hagyott a pálya, feje búbjáig sáros volt, mint mindenki, és húzta a lábát, kocogni sem nagyon tudott/akart már. Laza futószakasz volt, egy kicsit bosszankodtam, hogy sorra hagynak el (előznek vissza), hogy a kisfiam rosszabb kondiban van, mint 9 éves korában, hogy miért nem mozog rendszeresebben... és mint már annyiszor, megint elmúlt. Helyette csak hála volt a nagyszerű gyerekemért, büszkeség, és persze öröm, hogy már megint milyen klassz élményeket élünk át együtt. És ott van és együtt vagyunk, szóval értitek.

Verdák

Egy halom gumiabroncs volt az utolsó nevesített akadály, de a szervezőknek hála még egyszer átélhettünk korábbi élményeket is, kúszás, csobbanás, majd újra a szalmacsúcs.

A végén persze az elmaradhatatlan sprint, amiben a gyerekem ezúttal sem adott esélyt. Mint ahogy a mentőorvos sem hagyott kétséget afelől, hogy be kell mennünk a ceglédi traumatológiára. A srác riadt tekintetét látva fáslizás közben, igyekezett megnyugtatni mindkettőnket, hogy vélhetőleg nincs baj, de jobb, ha biztosat tudunk. A gyerekek ugyanis képesek lábon kihordani egy szalagsérülést, és ez kihathat a későbbiekre.

A verdák közül legalább választhattunk, úgy döntöttünk, hogy élmény volt már elég ma, így nem a mentővel mentünk Ceglédre.

Végszó

A váróban ültek páran, láthatóan háztartási vagy ház körüli balesetek következtében, elég nyomasztó volt a hangulat. Mi azért vidámak voltunk, a hordágyon fekvő sporttárs is mosolygott – őt a mentő hozta –, és az orvos is vigyorogva kérdezett bennünket: Nyáregyháza, ugye?

Na igen, egy ilyen jó versenynek hamar híre megy.

Ami az én jó híremet illeti, már készült egy „birkózott apával” zárójelentés korábban, így kértem a dokit, hogy túlzottan ne domborítsa ki az adminisztrációban, hogy újabb remek napot töltöttünk együtt a sráccal... Megnyugtatott, hogy semmi baja nincs a gyereknek, megúszta zúzódásokkal.

A Brutálfutás (egyik) szellemes szlogenje, a „Nevezéskor még jó ötletnek tűnt...” felirat ott van a fotófalon is, tényleg jó poén. Szerintem idén is ott leszünk (remélhetőleg a nagyobbik fiammal együtt). Óriási családi buli, ne hagyjátok ki! Röff.

2018. május 1.AkadályfutásCsaládExtrémGyerekbarát