Sportágválasztó Magazin

Makai Viki válasza a házi őrizetre

Run Away! Fuss el! | 2019. május 18. | Sportágválasztó |  161 860 | |

felmentésházi őrizetMakai ViktóriameetooRun Awayvikrun

Makai Viki válasza a házi őrizetre

2018. október 14-én, edzés közben megtámadtak, brutálisan megvertek és megerőszakoltak *(1).

Férjem mentette meg az életem, aki a keresésemre indult.

Addig verte a fejem H. István, a „megtört családapa”, míg már egyik szememen sem láttam, az orrom megrepedt, a szám felszakadt. Annyi vért nyeltem, hogy még másnap is azt hánytam.

Mondhatnám, hogy életem leghosszabb félórája volt, de mikor tudom, hogy ez valószínűleg az utolsó fél órám, akkor a hosszú sem lehet elég hosszú…

Néhány szava belém égett és egy életre megváltozott a jelentéstartalmuk számomra. Ilyen a „finom vagy” a „ne rángasd”, „kussolj”. Szívesen bizakodnék, hogy nem sokat hallom majd ezeket – csak minden étkezésnél pl. azt, hogy „finom”.

Nem volt olyan pillanat, ami kiesett, de mikor a tárgyaló teremben felolvasták a vallomását, s elhangzott, hogy „csak dugunk egyet!”, mintha villám hasított volna belém: Úr Isten! Tényleg pont ezt mondta.

A patológiás részegség állapotában állítólag semmire, vagy bizonyos dolgokra nem emlékszik az ember.

A szándékra ezek szerint elég konkrétan emlékszik. Előfordult már, hogy rá tudtam venni magam, hogy imádkozzak az ügyvédjéért Dr. Vidákovics „Azért küzdünk, hogy megmentsük a börtöntől!” Béla Zsoltért. Állítólag „Isten országában minden szalonna kutyából lesz.”

A becsületet nagyon nagyra értékelem. Élet- és jellemminőség – garancia. Köszönöm az orvosok és a rendőrök munkáját! Minden szakmát lehet hivatásként végezni. (Örömmel és büszkén vállalok magam is felelősséget véleményemért, amiben sok munkám, tapasztalatom van, és ami iránt elkötelezett vagyok.) De van, amit csak hivatás-szerűen lehet végezni! Ezért bizalommal és szívesen teszem le a magyar bíróság és a magyar orvosok kezébe mindazt, ami oda való: a döntést!

Nyitott embernek tartom magam. A bíróság épületében kb. 20 kamerát toltak az arcunkba, ahogy beértünk. Sokkoló volt. Majd hat „símaszkos” őr láncra verve bekísérte a lehajtott fejű H. Istvánt, aki ugyan azt a kb. 20 kamerát megkapta az arcába. Részvétet éreztem iránta. Nem azért, mert sírt.

A támadás utáni hetekben sokat csörgött a telefonom:

  • Szia! A … újságtól vagyok. Nem zavarlak?
  • Jó napot, most nem alkalmas!
  • Csak azt akarom mondani, hogy találkoztam a támadójával. Ott voltam az első tárgyaláson, ahol az előtérben láttam, ezt a magas, megtört, jó kiállású szőke férfit!

Nem tudtam pontosan, hogy provokál, viccel, vagy cooming outol. Gondoltam, még a végén számon kér, hogy nekem miért nem volt jó…

  • Ezt most miért mondja nekem?
  • Mert én azt hittem, hogy egy cigány, vagy egy migráns, vagy hajléktalan.
  • Köszönöm, hogy elmondta! Visz’ hall’!

Amerre sodort az ügy – vallomásfelvétel, iratbetekintés, konzultáció – a vádlottal kapcsolatban leggyakrabban elhangzó szavak ezek voltak: sír, megtört, szőke. Mindhárom jelző jogos viselője volt H. István a tárgyaláson is.

Azon gondolkoztam, milyen különbözőek vagyunk. Én egy alkalommal sírtam a támadás kapcsán. Mikor a kórházból hazaérve szívből, szeretettel próbáltam mosolyogni a kisgyerekeimre, és ők megkértek, hogy viseljek napszemüveget, mert ijesztő vagyok. Még 3 hétig az voltam…

 A tárgyalás nagyon kemény volt érzelmileg! Úgy éreztem, a tisztesség erőssé tesz. H. István sírt. Szerettem volna adni neki egy zsebkendőt, de mivel a zseb nélküli gatyában mentem, nem volt nálam. A bírónőnél volt, s odalépve felajánlotta neki. Nem is biztos, hogy én átnyújthattam volna. Hozzá sem szólhattam. Hivatalosan sem.

A támadás után jogi tanácsot kértünk. Az ügyvéd elmondta többek között azt is, hogy a folyamat során engem akkor fognak értesíteni, ha az ügy szempontjából szándéka van velem a hatóságoknak. Így némiképp tompított a döbbenetemen, mikor kedd este pörgettem a fb-t és belebotlottam a posztba: „Kiengedték a börtönből a Makai Viktóriával erőszakoskodó H. Istvánt”

Utána olvastam a házi őrizetnek. Állítólag sokkal biztonságosabb ez a jeladó, mintha egy járőröző rendőr alkalmanként ránézne, hogy a kijelölt helyen tartózkodik e. Bár Dr. Vidákovics azt nyilatkozta „az, hogy az otthonában tartózkodhat és védekezhet, könnyebbséget jelent számára, de a büntető eljárás súlya még most is nagyon nyomasztja”. *(2)

Futók közül sokan alszanak a GPS-es órájukban. Hasonló, mint ami H. István lábán van. A bíróság bizonyos útvonalakat engedélyezhet a házi őrizetes elkövetőknek. Nem félek attól, hogy ezt még egyszer megteszi velem, de zavarba hozna, ha összefutnánk a közértben…

A tévében Funk Sándort kérdezték az eset kacsán a patológiás részegségről. A riportban a tőle elhangzó utolsó mondat: „fel kell menteni”. *(3) Önmagam ismétlen – a régebben írtakból -  „a megtört családapa” botlás nélkül ért utól edzés közben, és hiba nélkül vitte be az összes ütését az arcomba mellkasának magasságában, ágyéka magasságában és a földön fekve is vagy 10 percen keresztül, majd az ahhoz szükséges koncentráltsággal futott el a férjem elől, aki gyakorlott versenyfutó, akárcsak én.  Ha mindez a patológiás részegség sajátja, akkor szeretném ezt a kérdést nyitva hagyni számotokra és a bíróság számára, mint nem felelősségre vonható-e a patológiás részegség állapota?

Elképzelhető számomra a megbánás sorsfordító pillanata részéről.

A bíróságon így hárman voltak az ügyet befolyásoló pozícióban: a bírónő, Dr. Vidákovics „Tagadja bűnösségét!” Béla Zsolt és az ügyész.

Úgy érzem, innen külön szálon fut az én történetem és az ügy. Az ügyész hivatott képviselni a törvényt. Szemléletem szerint ő az, aki az ország morális értékeit védi a törvény segítségével.

Ő az, aki képviseli mindazt, amely értékeket a magyar társadalom eddig létrehozott, és amiben élni kíván. A bíró döntése, ami képes határvonalat húzni az „önhibáján kívül” meggondolatlanságot csináló, tárgyalást „végigsíró óriás” *(4) és a szándékos fizikai, szexuális bántalmazás és emberölési kísérlet között valahol.

 A bíró döntése pedig zsinórmértéke lesz a továbbiakban a hasonló tettek megítélésének. Így gyökerezik a jelenben a jövő, és így függ gyermekeink, országunk jövője a mi tetteinktől.

A kettős látásom 7 hónap alatt minimálisra csökkent, de visszamaradt 2% rejtett kancsalság és az előtte évekig szunnyadó szürke hályogom, napok alatt műtét készre érett. Fogászati kezeléseim jelenleg is tartanak. Volt ahol megúsztam egy koronával, van ahol implantátum beültetését javasolták. … és visszamaradt egy pici barna pigment folt a szemem alatt, ami egy életre aktualizálta a tükörképemet. Szerintem életem végéig mindig megijedek, ha valaki mögöttem apró kavicsra lép, de sok kukába való illúzióm is végre a helyére került, és most már a történtekkel együtt vagyok önmagam.

Úgy érzem, állampolgárként megtettem azt, amitől olyanabbá válik a világ, amilyenben élni szeretnék, és amilyenben szeretném, ha a kislányom, H. István kislánya, lányaitok és fiaink élnének.

Teszem továbbiakban azt, ami az én dolgom és érdekem az ügyben: megbocsájtani a „20éve alkoholt nem ivó”, „soha, senkinek rosszat nem akaró, korához képest visszamaradott” *(5) férfinek.

Nem érdekel, hogy érdemes-e rá, vagy sem! Szeretnék szabadon, jó lelkiismerettel élni. Mindazzal a változással, amit a történtek létrehoztak bennem. Szerintem, ha harag, vagy félelem van az ember életében, az megkötözötté teszi. Újra és újra visszatalál ahhoz a ponthoz, ami fáj. A rabjává válik.

Könnyű nekem, mert jó a lelkiismeretem. Könnyű nekem, mert a szeretetet és a mellettem állást minden nap megtapasztalom a számomra fontos emberektől. Könnyű nekem, mert beszélhettem, mert érdeklődtetek. Könnyű nekem, mert úgy állok hozzá, mert a figyelmem abba az irányba fordítom, ahol értéket képviselhetek: építem a FlowRun futómódszert (https://www.facebook.com/flowrunflow/). Ez az én hivatásom, az én utam.

… könnyű nekem, mert bizonyosság van a szívemben: Istennek terve van velem.

De nem cserélek senkivel! ;)

Dr. Vidákovics „Ne tegyen vallomást!” Béla Zsolt elektronikus üzenetben tájékoztatott róla, hogy H. István írt számomra egy levelet, amit a tárgyalás végeztével fogadok. A megbocsájtást ettől és az ő álláspontjától teljesen függetlenül szeretném kimunkálni magamban.

Az ügyben jogi szempontból eszköztelen mellékszereplő vagyok. Azt, hogy mit gondolok, most már tudjátok.

A következő tárgyalás időpontja június 4. Közönség vagyunk mindannyian. Meglátjuk, milyen jövőképet vázol az ott született döntés. Cooming soon…

 a közösülés e megfelelő erekció hiányában nem tudott megvalósulni, de ha kísérlet alatt a nemi szervek összeértek, az jogi besorolás szerint nemi erőszaknak minősül. (1)

  1. https://www.youtube.com/watch?v=2EKIFlfbrUc
  2. https://www.youtube.com/watch?v=Jocfwaf1vL0&t=65s
  3. http://www.borsonline.hu/aktualis/vegigsirta-elso-targyalasat-a-makai-viktoria-futonot-megeroszakolo-orias/171260
  4. http://www.borsonline.hu/aktualis/kisgyermekes-csaladapa-akarta-megeroszakolni-viktoriat/162966

Fotó: Blikk

2019. május 18.felmentésházi őrizetMakai ViktóriameetooRun Awayvikrun