Hihetetlen akaraterő, kitartás és koncentráció jellemezte Takács Károlyt, aki 112 évvel ezelőtt, ezen a napon született. A sportlövő karrierje egészen egyedülálló volt az egész világon: már elismert, sikeres versenyző volt, amikor egy hadgyakorlaton felrobbant egy gránát a lövő, vagyis a jobb kezében.
Már az is csoda volt, hogy túlélte a nagy vérveszteséggel járó balesetet. Ám ő nem csak felépült, de megtanult bal kézzel lőni és ezt követően két olimpiai aranyérmet nyert az elvileg sutább kézzel.
Takács Károly 1910. január 21-én született, családja szerény körülmények között élt, ezért katonai pályára adták. Az 1936-os olimpián, noha eredményei alapján akár nyerhetett is volna, azért nem indulhatott, mert tiszthelyettesek részvételét nem engedélyezte a magyar vezetés, csak tisztekét, ő pedig tiszthelyettes volt.
Az 1938-as balesetét követően az 1939-es világbajnokságon már tagja volt a győztes csapatnak, 1940-ben egyéniben nyert országos bajnokságot. Balesete után a fennálló törvények értelmében leszerelés várt volna rá, ám kormányzói engedéllyel továbbra is a honvédség keretén belül maradhatott. A második világháború alatt fronttisztként szolgált, 1945-ben amerikai fogságba került, szabadulása után gőzerővel készült az olimpiára.
Mivel nem szeretett nyilatkozni, megírta előre a győzelmi beszédét az 1948-as olimpián, sikere után azt olvasta fel. Négy évvel később, már a Budapesti Honvéd sportszázadának elismert tagjaként lett újra olimpiai bajnok, 17 éves tanítványa, Kun Szilárd a második helyen végzett.
Takács Károly, aki rendfokozata miatt maradt le a 36-os olimpiáról, később az alezredesi fokozatig jutott, szeretett sportágából soha nem szakadt el, végül hosszú betegség után, 1976-ban hunyt el.
Fotó: MTI
