Sportágválasztó Magazin

Alpesi sí

Alpesi szakág: lesiklás, műlesiklás, óriásműlesiklás, Super-G, alpesi összetett (Super Combi)

2017. december 2. | Sportágválasztó |  494 | |

SportágakAlpesi sí

Alpesi sí

A síléc az emberiség ősibb közlekedési találmánya, mint a kerék. Az Ázsiából vándorló nomád törzsek hozták aztán magukkal Európába, ahol először Skandináviában honosodott meg.

Már a kezdet sem szokványos... Nem Görögországban ringott a bölcsője, jóllehet a síléc az emberiség ősibb közlekedési találmánya, mint a kerék. A kutatások szerint mintegy 10-12 ezer évvel ezelőtt az Altáj-hegység, a Bajkál- és az Onyega-tó környéke lehetett a sí őshazája. Az Ázsiából vándorló nomád törzsek hozták aztán magukkal Európába, ahol először Skandináviában honosodott meg. Az ősi forma – a hótaposó kerek hótalp – az előrehaladást szolgálva módosult: megnyúlt és hátrafelé keskenyedett. Az elejét felkunkorították, hogy ne merüljön a hó alá, a keskenyedés ellensúlyozására pedig egyre hosszabb lett. (A karéliai lécek például 250-280 cm-esek voltak.) Évezredeken át csak járásra és futásra használták, mígnem a norvégok rájöttek, hogy alkalmas dombhátakon ugrani is lehet vele. Évszázadokon át azonban közlekedésre, vadászatra, valamint nem ritkán háborúskodásra használták Skandinávia népei.

A múlt század második felében (a modern sportmozgalom világjelenséggé válásával párhuzamosan) a sport, a vetélkedés eszközévé kezdett válni. Az 1870-es évektől gomba mód alakultak meg a síklubok Norvégia szerte és a sísport úttörői egyre gyakrabban mérték össze tudásukat hivatalos versenyeken. A világ figyelmét azonban a hírneves sarkkutató, Fridtjof Nansen teljesítménye terelte Norvégia nemzeti sportjára. A fiatal norvég utazó expedíciójával 1888-ban kelt át Grönland jégárakkal, hóval borított sarkvidéki fennsíkjain. Nem kis mértékben „Paa Ski over Grönland” című, 1890-ben megjelent könyve hatására hatalmas síélet kerekedett Európa-szerte.

Fejlődés

A századfordulóig a síelés technikája és vele párhuzamosan a felszerelés formálódása évezredes tempójú, lassú haladással döcögött a skandinávok sí-tökélyéig. Ezután már szinte követhetetlen tempóban fejlődik egészen napjainkig a mozgásvégrehajtás és a felszerelés egyaránt. Legjelentősebb fejlődés a három szakág, a sífutás, ugrás és lesiklás kialakulása az ősi mozgásformából. Ez utóbbi megjelenése a síléc Közép-Európába kerülésének a következménye. Az Alpok meredek lejtőire a norvég sítechnika és a létrahosszú síléc alkalmatlan volt. (Az évszázadokig sík terepen viruló skandináv síkultuszt a lilienfeldi földbirtokos, Matthias Zdarsky adaptálta a meredek alpesi lejtőkre. Saját elképzelése és tapasztalatai alapján fabrikált magának felszerelést és munkálta ki az alkalmas – a rá jellemző (hosszú) egybotos – sítechnikát.) Aztán hosszan jöttek az úttörők, akik egymással versengve fejlesztették a felszerelést, csiszolták a sítechnikát. Nagy szerepet játszott a sízés elterjedésében, hogy Európa-szerte a háborús készülődés részévé is vált. A fejlődés mozgatórugója mégis elsősorban a versenyzés volt. Ennél a gondolatnál kell megjegyezni, hogy a kedvtelésből (tehát nem versenyszerű) sízés alapvetően eltávolodott a versenytechnikától. A kedvtelésből síző feladata – szemben a versenyzővel, akinek a lehető legrövidebb idő alatt kell lesíznie a kapukkal kijelölt versenypályán – , hogy a terep-, időjárási- és hóviszonyoknak (a szituációnak) megfelelően, saját sítudása és fizikai állapota figyelembevételével a legnagyobb biztonsággal lejusson a sípályán. Látnunk kell azonban, hogy jóllehet a szabadidős sízés alapvetően elvált a versenyszerűtől, annak hatásától azonban nem függetlenítheti magát.

A versenysport technikai előrelépései és ezzel párhuzamosan (vagy azt megelőzve) a felszerelés – időnként forradalmi – technikai változásai természetesen (ha több-kevesebb késéssel is) eredendően ösztönzi a síelés technikájának és a síoktatás módszertanának átalakulását-megújulását. Legutóbb a héjszerkezetű síléc, majd éppen napjainkban a kanyarsí (túlhangsúlyozott piskótaformára épített, ívelésbarát eszköz), az utóbbi évek technikai csodája keveri-kavarja a sízés technikai és üzleti oldalát egyaránt.

Lesiklás

A lesikló verseny a gyors számok „királya”, az alpesi síelés leglátványosabb versenyszáma.  Két percen át, megközelítőleg 100 kilométeres átlagsebességgel, sokszor 140 kilométeres óránkénti csúcssebességgel száguldva küzdik le a versenyzők a  meredek, kanyaros, nehéz és veszélyes ugrásokkal  tűzdelt pályát. Ezalatt a viszonylag rövid időtartam alatt a versenyzők fizikai, pszihés és technikai felkészültségük mellett sítudásuk  emberileg lehetséges maximumát kell bevessék, hogy a pályát a lehető leggyorsabban hagyják maguk mögött. A bátorság és eltökéltség ebben a versenyszámban meghatározó tulajdonságok.  A lesikló sí mérete és formája különleges. A leghosszabb és legszélesebb sík használatosak, a nők 210 cm körüli, a férfiak 220 centit megközelítő méretű sikkel versenyeznek, a sík rádiusza 45 méter.

Műlesiklás

A műlesikló verseny két egymást követő, más-más nyomvonalon kitűzött futamból áll. Általában egy-egy futam 45-55 másodperces lesiklással teljesíthető, kemény, sokszor jeges pályákon kerül megrendezésre, hogy a hátsó rajtszámokkal induló versenyzők is viszonylag jó pályán versenyezhessenek. Mozgékonyságot, gyorsaságot és magas technikai felkészültséget igénylő szakág, amelyben a koncentrációs képességnek meghatározó a szerepe. A műlesikló technika rövid, a sí rádiuszát egyformán, párhuzamosan kitaposó kanyarok sorozatából áll, botleszúrással és anélkül indított kanyarokkal. A modern műlesikló technika része a stanglik hárítása. A műlesikló sílécek mérete a hölgyeknél 155 centiméterben, a férfiaknál 165 centiméterben minimalizált, rádiuszuk 13-14 méteres.

Óriásműlesiklás

Az óriásműlesiklás két, különböző pályán kitűzött, egymást követő futamból áll, a versenyzőt fizikailag, pszihésen és technikailag egyaránt magas követelmények elé állítva. Az óriásműlesiklás a síversenyzés alapja - egyben legnehezebben elsajátítható szakterülete. Általában ritmusosra tűzött kanyaros pályán zajlik, ahol a nagy sebességgel történő kanyarok között rövid siklási fázisok fordulnak elő. A változatos terepen kitűzött pályák a versenyzők technikai tudását és alkalmazkodó képességét egyaránt megkövetelik. A versenyfutamok időeredménye 1’10" -és 1’30" közötti. Az óriásműlesiklásban használt verseny sílécek mérete férfiaknál 185-195 cm, nőknél 178-185 centiméter. Rádiuszuk 27 méter.

Super-G

A versenyszám átmenet a lesiklás és az óriás-műlesiklás között, gyorsasági szám. A kapuk esésvonalba tűzése nem lehetséges. A Super-G versenyek előtt hivatalos edzés a kitűzött pályán nincsen. A versenyt megelőző napon a rendezőségnek lehetőséget kell adnia a versenyzőknek a pálya megismerésére, un. „lejtőbesíelés” biztosításával, amelynek során a versenyzők a versenypálya lejtőjén versenytempóban szabadon lesíelhetnek. A Super-G sík hossza és rádiusza férfiaknál 210 cm/45 méter, nőknél 205 cm/40 méter.

Alpesi összetett avagy Super Combi

Szuperkombináció is olimpiai versenyszám. Kombinációs azaz összetett verseny, egy gyors szám (lesiklás vagy Super-G) futamából és egy műlesikló futamból áll. Világversenyeken jellemzően lesiklás és műlesiklás kombinációja, amelynek két futama egy napon kerül lebonyolításra. Lesikló futamának szabályai megegyeznek a lesiklás szabályaival, műlesikló futama a műlesikló versenyági szabályok szerint bonyolódik. A két futam összesített időeredménye adja a sorrendet. Érdekes versenyszám, legjobbjai a gyors számokban és a technikai számokban egyaránt kiemelkedő képességű versenyzők, ami a legtöbb versenyző esetében nem mondható el általában. A gyorsasági és a technikai számok tulajdonsága teljesen eltérő, ezért általában az edzéseket is külön gyorsasági trénerek vagy technikai trénerek rányítják. A versenyszámban használt lesikló léc mérete, tulajdonsága megegyezik a lesikló versenyekre előírtakkal. A műlesikló lécek mérete férfiaknál minimum 165 cm, nőknél minimum 155cm. Lesikló futamban csak az elfogadott plombált lesikló ruhában lehet versenyezni. Műlesiklásban a ruhákkal szemben nincsenek megfogalmazott elvárások.

Magyar eredmények világversenyeken

Miklós Edit a 2012-13-as szezonban berobbant a bombaerős  Alpesi Sí Világkupa elitjébe. Versenyei során öt alkalommal futott be a mezőny legjobb 30 versenyzője közé, ezzel világkupapontot szerezve. Garmisch Partenkirchenben az idény utolsó VK lesikló versenyén a szenzációs 18. helyet szerezte meg.  A világbajnokságon, Schladmingban a 19. helyen futott célba a Super-G versenyszámban, mely hosszú idők óta a legjobb világbajnoki szereplés. Ifjúsági kategóriában több nemzetközi versenyen szerepeltek a magyarok, így az első alkalommal 2012. januárjában megrendezésre került Ifjúsági Téli Olimpia versenyein is. Egy női és egy férfi versenyzővel szerepelhettünk, akik először a számukra ismeretlen gyors számokban rajtolhattak, s bátor versenyzéssel a mezőnyök közepén értek célba. A technikai számokban tovább javítottak, Kékesi Márton a 65 fős mezőny első harmadába csúszott be műlesiklásban és óriás-műlesikásban, mindkét versenyen az előkelő 21. helyen végzett és jó FIS világkupa pontot teljesített. Úry Zsuzsának az 50 főt felvonultató műlesikló versenyben elért 23. helyezése is nagyszerű teljesítmény! A 2013-as évi EYOF (Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztivál) versenyei során Szőllős Benjámin szereplése emelendő ki, műlesiklásban érett versenyzéssel a kilencvenfős mezőnyben 25. lett.

Hazai szövetség: Magyar Sí Szövetség 

2017. december 2.SportágakAlpesi sí